Louis Sachar gyermekkönyveket ír, melyeket kiskoromban én is nagy élvezettel olvastam, de felnőtt fejjel még több mondanivalója van a könyvnek. Ő írta a Stanley a szerencse fia című könyvet, melyből film is készült, (https://www.youtube.com/watch?v=NEvLRtDKT0c) s a mai könyvet, amit bemutatok a Bradley az osztály rémét. Érdemes elolvasni, mert bepillantást nyerünk a gyerek fejébe, aki mindig rendetlenkedik az osztályban, akit senki sem szeret és mindenki azt kívánja bárcsak ne létezne. Felhívja a figyelmet arra, hogy ezekben a gyerekekben is van jó, ők is szeretnének megjavulni, elismerést szerezni, de sokszor félnek attól, hogy nem sikerül ez nekik.
Bradly, az osztály réme, a leghátsó padsorban ül, a tanórákon firkál, papírgombócokat gyárt és esze ágában nincs házifeladatot írni. Így megy ez addig, amíg egy új osztálytárs érkezik, aki nem ismer senkit így örömmel ül le az egyetlen szabad helyre, mely Bradly mellett van. Bradleynek soha nem volt barátja, ezért meglepődik, amikor az új fiú, Jeff barátkozni kezd vele. Kapcsolatuk akkor romlik meg, amikor Jeff mások felé is elkezd nyitni, de ezt Bradly már rosszul viseli. Idő közben felvesz az iskola egy nevelőtanárt, Carla-t, aki különös módszerrel foglalkozik a gyerekekkel. Bradley-re nagy hatással van, aki házifeladat elkészítésére vetemedik, és egy könyv elolvasására. Legfontosabb elve Carlanak, hogy szeretettel közeledik a gyerekek felé, biztosítja őket arról, hogy szereti őket, értékesek ők, és megvan bennük a “jó”.
A következő idézet tartalmazza a szomorú folyamatnak – mely során megbélyegeznek és kiközösítenek valakit egy csoportban – a lényegét. Bradly éppen Carla irodájában van és egy érdekfeszítő témát vet fel:
“- Hiszel az űrből jött szörnyetegekben?
Carla a fejét rázta.
– Nem. Abban hiszek, hogy élnek másféle lények a Földön kívül, de a szörnyetegekben nem. A Föld csak egy apró bolygó az óriás univerzumban. Szerintem a több milliárd másik bolygón több billió másfajta élőlény lakik. Vannak köztük nagyon buták, de vannak olyanok is, amelyek okosabbak, mint te vagy én. Vannak a dinoszauruszoknál nagyobbak, és vannak a hangyánál is kisebbek. De szörnyeteg nincs köztük.
-Egyetlenegy se?
– Egyetlenegy se. Szerintem a “jó” mindenkiben ott rejtőzik. Mindenki ismeri a boldogság, a szomorúság vagy épp a magány érzését. Előfordul, hogy egyesek szörnyetegnek tartanak valakit, de csak azért, mert nem látják meg benne a jót. És akkor borzalmas dolog történik.
– Megölik?
– Még annál is borzalmasabb. Ha néhányan kikiáltanak egy embert szörnyetegnek, mások utánozzák őket, és nemsokára már mindenki úgy bánik vele, mint egy szörnyeteggel. Egy idő múlva aztán az az ember maga is elhiszi, hogy ő szörnyeteg. A “jó” nem veszik el belőle, csak elbújik valahol mélyen.”
Szomorú, amikor egy ember – főleg, ha kisgyerek – eljut arra a pontra, hogy már magát sem tartja teljes, értékes embernek, nekünk ezt nem szabad hagyni. Ha van gyereked, mindenképpen ajánlom, hogy olvassátok el együtt a könyvet és beszélgessetek el róla, rengeteg dolgot meg lehet tanítani a történet segítségével a fiataloknak, s ti is közelebb kerülhettek egymáshoz, valamint rendkívül szórakoztató a könyv, többször is megmosolyogtat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: