1.0Little more attentionhttps://attention.cafeblog.huAmyofNohttps://attention.cafeblog.hu/author/amyofno/<p>Kondor Vilmos regényéről (A másik szárnysegéd) <span style="color: #666699"><a style="color: #666699" href="http://https://attention.cafeblog.hu/2014/07/18/kondor-vilmos-a-masik-szarnyseged/">már írtam</a>,</span> ezúttal pedig annak folytatását olvastam el, <em>A koronaőr második tévedése-</em>t. Érdekes módon itt a történet visszafelé halad, hiszen ebben itt az első részben megismert Miklós apjával, idősebb Weithermer Miklós hadnaggyal kalandozunk. Az egész egy visszaemlékezés, melyről kiderül, hogy a kormány utasítására íródik arról, hogy mi is történt a koronával a Tanácsköztársaság alatt, és milyen szerepet vállalt annak megmentésében Miklós. Szimpatikus karaktere van a főszereplőnek, hiszen olyan szeretettel ír feleségéről és az akkor még csöppség Miklósról és annak bátyjáról. Egy családszerető, s egyben hazájához hű, kötelességtudó embert ismerhetünk meg.</p> <p>Ami a legjobban tetszett a regényben, az a milliónyi hasonlat és humoros leírás, melyek minden alkalommal megmosolyogtattak. Nem beszélve az ifjabb Miklós felé intézett atyai jó tanácsokról, melyek a háborúban szerzett tapasztalatain alapulnak. Elképesztő milyen ügyesen fogalmaz, kifejezetten élvezettel olvastam.</p> <p>A Wertheimerek úgy látszik öröklik a korona őrzésének - vagy éppen megmentésének - szigorúan titkos és rendkívül veszélyes feladatát. Miklós fülest kap arról, hogy a kommunisták el akarják adni külföldön egy régiségkereskedőnek a magyar koronát, ezért Bécsbe siet ennek megakadályozására, ahol nem csak a koronát de tetemes mennyiségű pénzt is talál. Már csak az a feladat maradt hátra, hogy visszajuttassa őket Magyarországra. Útja kalandokkal és veszélyekkel teli, de a korona iránt érzett tisztelete minden nehézségen átsegíti.</p> <p style="text-align: center"> <a href="https://attention.cafeblog.hu/files/2015/05/Image19.jpg"><img class=" size-full wp-image-776 aligncenter" src="https://attention.cafeblog.hu/files/2015/05/Image19.jpg" alt="borító elöl-hátul" width="451" height="300" /></a></p> <p style="text-align: left">"- Londonba én küldök valakit - közölte a gróf, és arcán azt a fajta megelégedettséget láttam, amely egynémely parancsnokom sajátja volt a fronton. Ő szoktak ennyire büszkék lenni magukra, amikor hirtelen eszükbe jut nekik is az, ami félórája a század és az ezred minden tagjának eszébe jutott már - a lovakat is beleértve."</p> <p style="text-align: left">"- Jöjjön már - fogta meg a karomat, és behúzott a konyhába, ahol az asztal mellett megláttam Vilmát és Margitot, amint nagyban pusmognak a hársfatea gőze fölé hajolva. El nem tudtam képzelni, mi keresnivalóm lehet nekem a társaságukban, mert egyiket sem kedveltem különösebben. Margitot azért nem mert ott lakott a kisebbik szobában, így mentve meg minket idegenek beköltözésétől vagy a lakás rekvirálásától, de ez nem jelentette, azt, hogy kedvelnem kellett volna. Mindig szürke<span class="text_exposed_show"> és gyűrött ruhákat viselt, az arcán meg világfájdalmas grimaszt, mintha minden férfi az ő személyes ellensége lett volna. <br /> - Fontos hírünk van, uram - közölte Vilma, a szüfrazsett, akitől a hideg rázott. - És nagyon sürgős. <br /> Szívem szerint megkérdeztem volna tőle, hogy csak nem engedélyezték végre az indulását az amatőr férfi-birkózóversenyen, de nem tettem, és nem azért, mert anyád megharagudott volna rám, hanem mert Vilma még az aranynál, sőt minden drágakőnél értékesebb hírforrás volt."</span></p>richhttps://attention.cafeblog.hu/files/2015/05/Image19-150x150.jpg150150