1.0Little more attentionhttps://attention.cafeblog.huAmyofNohttps://attention.cafeblog.hu/author/amyofno/<p>Alex Jana keresésére indul.</p> <p>Első rész:<a href="https://attention.cafeblog.hu/2014/12/16/miert-eppen-mako-1-resz/"> https://attention.cafeblog.hu/2014/12/16/miert-eppen-mako-1-resz/</a></p> <p>Második rész: <a href="https://attention.cafeblog.hu/2014/12/17/miert-eppen-mako-2-resz/">https://attention.cafeblog.hu/2014/12/17/miert-eppen-mako-2-resz/</a></p> <p>Harmadik rész: <a href="https://attention.cafeblog.hu/2014/12/18/miert-eppen-mako-3-resz/">https://attention.cafeblog.hu/2014/12/18/miert-eppen-mako-3-resz/</a></p> <p>Negyedik rész: <a href="https://attention.cafeblog.hu/2014/12/19/miert-eppen-mako-4-resz/">https://attention.cafeblog.hu/2014/12/19/miert-eppen-mako-4-resz/</a></p> <p> </p> <p>- Igazán röstellem, hogy csak így magukra rontok. Elnézést kérek, de nagyon fontos, hogy találkozzak Janával.</p> <p>- Mit is mondott, honnan ismeri? - kérdezte Ervin komolyan.</p> <p>- A kávézóban, ahol dolgozik. Ott szoktam reggelizni.</p> <p>- És? Attól még nem ismeri, hogy kávét vesz tőle - húzta össze szemöldökét.</p> <p>- Randevúra hívtam és munkán kívül is találkoztunk.</p> <p>- Vagy úgy! Nekünk még nem is említette - nézett Idára Ervin, aki szintén értetlenül hallgatta a kerítésük előtt álló férfit.</p> <p>- Nézzék, én intéztem el neki, hogy írjon az újságnak, ahol dolgozom.</p> <p>- Valóban? - enyhült meg Ervin - szóval maga is újságíró. A mi Janánk nagyon tehetséges író ám, mindig is mondtam neki, hogy jelentkezzen újságokhoz.</p> <p>- Ha tetszik a főnöknek, amit írt, akkor még az is lehet, hogy felveszi.</p> <p>- Abban biztos vagyok. Majd meglátja. Na jöjjön be - nyitotta ki a kaput.</p> <p>Beinvitálták a nappaliba, ahol hellyel és süteménnyel kínálták. Először kényelembe helyezték, hogy aztán rendesen kifaggathassák.</p> <p>Ervin vele szemben foglalt helyet, Ida pedig mellette a kanapén.</p> <p>- Szóval mit gondol a mi Janánkról? - kezdte Ervin, a dohányzóasztalra kirakott süteménnyel szemezve.</p> <p>- Még nem ismerem annyira, amennyire szeretném, de rendkívül jó benyomást tett rám, amikor találkoztunk. Magával ragadó a személyisége és a kedvessége. Nem szeretném, ha valami baja esne, ezért is szeretném megtalálni.</p> <p>Ervin már nyújtotta a kezét, hogy elvegyen egy almás pitét, de a mozdulatban hirtelen megállt és felnézett.</p> <p>- Hogy mondja? Mitől esne baja?</p> <p>- Miről beszél? - kapcsolódott be Ida is, megrémülve.</p> <p>- Maguknak nem szólt? A munkatársnője szerint megtámadták és nem mer hazamenni, ezért utazott el.</p> <p>- Nekünk csak azt mondta, hogy szeretne lemenni a nyaralóba pihenni - mondta Ida halkan. - De mégis hogy történhetett?</p> <p>- Kérem, árulják el hol van, és magam megyek le érte. Én vigyázni fogok rá.</p> <p>A nagyszülők vonakodva árulták el a címet. Bár még nem ismerték eléggé Alexet, de valami azt súgta, hogy nem lesz baj. Ők mégsem mehettek le.</p> <p> </p> <p style="text-align: center"><i>*</i></p> <p> </p> <p>A reggeli napsütés beragyogott a hatalmas ablakokon és kiűzte az álmot Jana szeméből. Felkelt, az ablakhoz ment és kinyújtózott. Csinált pár törzsfordítást és karkörzést, hogy serkentse végtagjaiban a véráramlást. A szemét dörzsölgetve nézett ki az ablakon, amikor meglátta, hogy egy fehér Opel áll a ház előtt. Úgy megijedt, hogy rögtön lebukott.</p> <p>Ráeszmélt, hogy a függönytől úgysem látnak be, ezért lassan fel is állt, de tisztes távolságban az üvegtől.</p> <p>- Ki lehet az autóban? - mondta félhangosan. - Talán nem is ide jött.</p> <p>Ekkor kinyílt az Opel ajtaja és Alex lépett ki belőle. Bezárta az ajtót és a kerítéshez közeledett.</p> <p>- Mit csinál itt és hogy talált meg? - Megnyugodott, hogy nem egy betörő és valamiért örült is, hogy eljött, de most szembe kell néznie vele és elmondani, hogy nem bízott meg benne eléggé ahhoz, hogy elmondja, mi is történt.</p> <p>A fürdőszobába szaladt, rekordgyorsasággal megmosta a fogát és az arcát, kócos haját felgumizta, és visszarohant a szobába valami ruha után kutatva, de ekkor megszólalt a csengő. Az ágy szélén lelógó köntöst magára kapta, összehúzta és lesietett.</p> <p>A házból kilépve lassított a tempón, és szépen lesétált a teraszról a kapuhoz.</p> <p>- Szervusz! Hát te mit keresel itt? - köszöntötte a férfit.</p> <p>- Szia. Érted jöttem. Miért nem mondtad, hogy baj van?</p> <p>Jana lesütötte szemeit.</p> <p>- Előbb talán menjünk be - nyitotta ki a kaput.</p> <p>A konyhába mentek, ahol Jana felajánlotta, hogy omlettet készít.</p> <p>- Hogyan szereted?</p> <p>- Egy kis borssal és paprikával, köszönöm<a href="https://attention.cafeblog.hu/files/2014/12/P1030666.jpg"><img class="alignleft size-large wp-image-321" src="https://attention.cafeblog.hu/files/2014/12/P1030666-600x450.jpg" alt="P1030666" width="600" height="450" /></a></p> <p>Alex a négyszemélyes kis asztalkánál ülve nézte Janát, amint szorgoskodik, Jana pedig lopva odapillantott.</p> <p>Miután elkészült a mesés reggeli, megterített és leült Alexszel szemben.</p> <p>- Jó étvágyat!</p> <p>- Jó étvágyat!</p> <p>Nekiálltak falatozni az ínycsiklandó ételből, melyet helyi tojásból készített és a szintén helyi pékségben sütött kenyérrel tálalt fel.</p> <p>- Mi történt pontosan?</p> <p>- Valakinek nem tetszik, hogy utánanéztem dolgoknak a cikkel kapcsolatban.</p> <p>- Hogy érted? Ez csak egy szobor. Senkit sem érdekel....Oh bocsánat, te biztosan fenséges cikket írtál róla...</p> <p>- Tudom, tudom, tényleg nem ez az év legnagyobb eseménye, de valami nem stimmelt.</p> <p>- Micsoda?</p> <p>- Hogy miért kell egy szinte ismeretlen személynek emlékművet állítani és ennyi pénzt elkölteni.</p> <p>- Ez tényleg nagyon érdekes.</p> <p>- Még nincs vége. Még fontosabb kérdés, hogy Róbert miért támogatta pénzzel?</p> <p>- Róbert fizetett érte?</p> <p>- Senki nem hajlandó elárulni mi az apropó a festőben, még Kovács Péter a szobrász sem.</p> <p>- Kovács Péter?</p> <p>- Ismered?</p> <p>- Írtak róla egy hírportálon nemrég.</p> <p>- Tényleg? - lelkesedett. - Mit?</p> <p>- Vizsgálat folyik a Szépművészeti Múzeumban az ellopott festmények miatt, és a dolgozókat is kérdőre vonják.</p> <p>- Hmm, érdekes. Vajon van valami összefüggés? Egy felkérés, avatás és belső vizsgálat... Ennek semmi értelme.</p> <p>- Inkább az a kérdés, hogy mit őriznek annyira, hogy egy kezdő újságírót megfélemlítsenek, aki egy átlagos helyi lapnak ír cikket.</p> <p>- Én sem értem. De ugye megérted, hogy el kellett jönnöm? Nem maradhattam ott, még a lakásomban is jártak.</p> <p>- Igazad van, veszélyes lett volna ott maradnod, de akkor is szólnod kellett volna nekem. Nem hagyom, hogy bajod essen.</p> <p>- Nem tudtam mit tegyek, hisz alig ismerlek.</p> <p>- Azt hiszem, hogy most bebizonyítottam, hogy törődöm veled - mosolygott rá Alex és még percekig csak nézték egymást csöndesen.</p> <p>Megegyeztek, hogy Alex hazaviszi Janát, aki a nagyszüleinél fog megszállni, amíg az ügy le nem záródik, ő pedig érdeklődik majd Róbert szerepéről.</p> <p>Hosszú kocsiutat tettek meg, mire hazaértek Budapestre, és este volt már, amikor Jana a nagyszüleihez ért. Ők örömmel nyugtázták, hogy nem esett baja, és még jobban örültek, hogy náluk marad egy ideig. A vendégszobában ágyaztak meg neki, amíg úton volt és finom vacsorát is készítettek.</p> <p> </p> <p style="text-align: center"><i>*</i></p> <p> </p> <p>- Tudod, hogy az apám. Neki fontos, ezért támogattam.</p> <p>Első dolga volt másnap Alexnek a főnöke irodájába látogatni és utánajárni a dolgoknak.</p> <p>- Miért fontos neki?</p> <p>- Talán kérdezd meg tőle.</p> <p>- Róbert, elég a titkolózásból! Janát megtámadták, azért, mert nem akarják, hogy valamit megtudjon. Beszélned kéne az apáddal. Nem tudom mi folyik itt, de valami nem stimmel.</p> <p>- Jólvan - faarccal nézett Alexre, vonásai semmi érzelmet nem sugároztak. Kicsit talán megkeményedett.</p> <p>Alex nem volt  elégedett. Elolvasta a cikket, amit Jana írt, de semmi kivetnivalót nem talált benne. Semmi fenyegetőt. Talán direkt nem közölte le feltevéseit, vagy a dolgokat, amikre rájött.</p> <p>Egy módon járhat utána, tárcsázta a számot.</p> <p>- Hallo - szólalt meg az ismert kedves hang.</p> <p>- Szia, minden rendben?</p> <p>- Igen, persze, a leveleket gereblyézzük az udvaron.</p> <p>- Elolvastam a cikkedet. Szép munka, de nem értem, hogy mi olyan fenyegető, hisz semmi olyat nem írtál.</p> <p>- Elutazásom előtt átírtam a cikket és ezt küldtem el, nem akartam, hogy még egyszer megtámadjanak. Amit pedig tudok, az nagyon kevés, nagy része csak feltevés. A legbiztosabb az a gyanú. Kell egyáltalán ezzel tovább foglalkozni? Lehet, hogy tovább kéne lépnem?</p> <p>- Elképzelhető, ha a polgármester rejteget valamit, amilyen befolyásos, még te jönnél ki rosszul belőle.</p> <p>- Azt nem szeretném.</p> <p>- Mit szólnál, ha elmennénk ma este moziba? - váltott témát Alex.</p> <p>- És mit nézünk meg?</p> <p>- A Nemzet aranya második részét, izgalmas film volt az első is.</p> <p>- Rendben van, szívesen elmegyek veled.</p> <p>- Nagyszerű, akkor ötre ott vagyok érted.</p> <p>Letette a telefont és izgalommal gondolt az estére.</p> <p> </p> <p>Mosolyogva támasztotta a gereblyét.</p> <p>- Csak nem ő volt az? - érdeklődött Ervin.</p> <p>- Hogy? - rezzent össze Jana - De, de ő volt. Moziba visz este.</p> <p>- Ó, az biztos jó lesz. De mondd csak Jana, tetszik neked?</p> <p>- Őőő - pirult el a lány - azt hiszem, igen.</p> <p>- Nekem szimpatikus, jó embernek tűnik, de minden rajtad múlik.</p> <p>(<em>Folyt.köv</em>) <a href="https://attention.cafeblog.hu/2014/12/23/miert-eppen-mako-6-resz/">https://attention.cafeblog.hu/2014/12/23/miert-eppen-mako-6-resz/</a></p>richhttps://attention.cafeblog.hu/files/2014/12/P1030666-150x150.jpg150150