1.0Little more attentionhttps://attention.cafeblog.huAmyofNohttps://attention.cafeblog.hu/author/amyofno/<div><span style="background-color: transparent;font-family: Verdana, sans-serif;font-size: 15px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: normal;text-decoration: none;vertical-align: baseline">A Bál</span></div><div><span style="background-color: transparent;font-family: Verdana, sans-serif;font-size: 15px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: normal;text-decoration: none;vertical-align: baseline">Egész este az önfeledten táncoló párokat figyelte. Köztük volt nővére is, kiért egykor odáig volt, de a dolgok megváltoztak. A partnerek cserélődtek. Ahogy a parkett szélén álldogált hol közelebb, hol távolabb került. Áhítattal nézte a boldogságot az arcokon, a sugárzó szemeket, a boldog mosolyokat. Nem érdekelte, hogy a párok összeillenek-e vagy sem, ő az egyetértésüket látta. A közös megegyezésüket, a szövetségüket, mely összetartotta őket. </span></div><div><span style="background-color: transparent;font-family: Verdana, sans-serif;font-size: 15px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: normal;text-decoration: none;vertical-align: baseline">Nagy reményekkel érkezett a Bálba. Úgy hitte az otthoni kevésbé komoly összejövetelek végeztével, a nyílt terepen végre valódi, őszinte sikert érhet el. Mennyit készült az eseményre, a múltat feledni próbálta miközben ékesítette magát. A régi sebek, a régi emlékek még benne voltak, de kész volt őket maga mögött hagyni. </span></div><div><span style="background-color: transparent;font-family: Verdana, sans-serif;font-size: 15px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: normal;text-decoration: none;vertical-align: baseline">A kastély kívülről csodásan feldíszítve állt tárt ajtókkal, ahová a benti fény, a csillogás, a zene vonzotta be az embereket. Kívülről annyira hívogató látványt nyújtott, hogy eszébe sem jutott, hogy nehézségek adódhatnak oda belépve. Lassan kiszállt a kocsiból, s elengedte azt a biztosan tartó kezet, mely eddig mindig a közelben volt, bármi történjék is. Vegyes érzelmekkel vágott neki a hatalmas lépcsősornak, mely a felcicomázott épületbe vezetett, de eltökélten tette meg a lépéseket. </span></div><div><a href="https://attention.cafeblog.hu/files/2014/07/Candlelight-225x300.jpg" style="clear: right;float: right;margin-bottom: 1em;margin-left: 1em"><span style="color: black;font-family: Verdana, sans-serif"><img border="0" src="https://attention.cafeblog.hu/files/2014/07/Candlelight-225x300.jpg" height="320" width="240" /></span></a></div><span style="font-family: Verdana, sans-serif"><br /></span><br /><div><span style="background-color: transparent;font-family: Verdana, sans-serif;font-size: 15px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: normal;text-decoration: none;vertical-align: baseline">Az első kép megdöbbentette, a másodiktól elképedt, a harmadik elkeserítette. Az emberek nagy része a teremben egyáltalán nem hasonlított rá. Nem olyan ruhát hordtak, mint ő, nem azt a pezsgőt itták, nem azt a táncot járták. Hogy fog ide beilleszkedni ? - gondolta kétségbeesetten. Ezt nem lehet megszokni. Ezeknek az embereknek teljesen más a felfogása, mint neki. Mellélépett egy nem éppen délceg fiatalember, rámosolygott és kezet csókolt. Ettől kissé megenyhült, s engedte magát vezetni, de hamar leszakadt a kísérő karról, miután az másfele tévedt. Egy hatalmas csillár világította be a fő helységet, mely zsúfoltságig tele volt. Körbejárta a termet, számtalan elismerő mosolyt kapott, de valahogy egyik sem volt az igazi. Őszintének hatott, de nem hatolt a legbelsejébe, ahol érezhette volna, hogy attól a szíve megdobban. Ki is tért a további bókoló arcok elől, s meghúzódott egy virágokkal felfuttatott díszes oszlop mellett. Nem akarta magát kirekeszteni a társaságból, hiszen nincs szörnyűbb, mint a tömegben egyedül lenni. Szóba elegyedett, eszmecserét folytatott, de tudta az estének még nincs vége. Így nem érhet véget.</span></div><div><span style="background-color: transparent;font-family: Verdana, sans-serif;font-size: 15px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: normal;text-decoration: none;vertical-align: baseline">Egyszer csak meglátott egy jól ismert arcot. Önkéntelenül is elmosolyodott. Megtudta, hogy nem ez az egyetlen terem, s a legjavát még nem is látta. A sűrű tömeg útvesztőjén kellet átverekednie magát, hogy megtalálja azt a kicsiny báltermet, ahol az igazi táncparkett várja. </span></div><div><span style="background-color: transparent;font-family: Verdana, sans-serif;font-size: 15px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: normal;text-decoration: none;vertical-align: baseline">Rögtön fölkerekedett, nem veszítette szem elől barátját, sietett utána, s meglelte a helyet, amiért eljött ezen az estén a bálba. Az itteni dekoráció visszafogottabb volt, mint az előző óriás teremben, de valahogy mégis több eleganciát sugárzott. Tisztaság és szépség áradt belőle. Fehér rózsákkal borított oszlopok, apró égősorok, melyek kis drágakövekként csillogtak, s a hatalmas ablakokat szegélyező fehér függönyök emelték a terem fényét. </span></div><div><span style="background-color: transparent;font-family: Verdana, sans-serif;font-size: 15px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: normal;text-decoration: none;vertical-align: baseline">Egyre több ismerőst fedezett föl a tömegben, s örömmel konstatálta, hogy végre megtalálta a helyét. </span></div><div><span style="background-color: transparent;font-family: Verdana, sans-serif;font-size: 15px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: normal;text-decoration: none;vertical-align: baseline">A köszöntéseken és az udvariassági csevegéseken túl azonban valami még hiányzott. Azt est fénypontja még mindig nem érkezett el. Sokaknak rendkívül örült, de mégsem azért érkezett ide, hogy apró-cseprő témákról beszélgessen, hanem valami más hozta ide. Valami hiányzott. Valaki hiányzott. Félre állt az ablak elé, ahonnan a hűs éji szellő fújta arcába a frissítő levegőt. Ő miért nincs itt ? - kérdezte magától. Rosszkor jöttem ? Nem vagyok még kész ? Nem kéne így éreznem?</span></div><div><span style="background-color: transparent;font-family: Verdana, sans-serif;font-size: 15px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: normal;text-decoration: none;vertical-align: baseline">A párokat figyelte, akik számára ezen az estén partnerükön kívül semmi sem létezett. Az andalító zene ritmusára mozogtak a csillogó parketten, s táncukból senki nem tudta őket kizökkenteni. Bár néhol egy-két pár felbomlott, valahogy mindig került helyükre valaki más. Tudta, hogy nem kéne magát nyomorultul éreznie, hiszen nem ő az egyetlen, aki a periférián áll, de valahogy mégis rosszul esett. Ilyenkor harcok dúltak belsejében, de nem engedte, hogy az elkeseredés úrrá legyen fölötte. Nem engedhette. A Bál nem állhat a boldogsága útjában. </span></div><div><span style="background-color: transparent;font-family: Verdana, sans-serif;font-size: 15px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: normal;text-decoration: none;vertical-align: baseline">Elhatározta, hogy kerít magának egy pohár frissítőt, de mivel ebben a teremben nem voltak kihelyezett asztalok, visszatért a nagy helységbe, ahonnan jött.</span></div><div><span style="background-color: transparent;font-family: Verdana, sans-serif;font-size: 15px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: normal;text-decoration: none;vertical-align: baseline">Az imént megnyert egy belső csatát, arca felragyogott, szája széles mosolyra húzódott, noha nem találta még meg amiért jött. Ez a kis arckifejezés, az érzelmek tükrözése valahogy behatoltak belsejébe is, mert elkezdte élvezni az estét. Értékelte a hangulatot a sok szépséget, a gyönyörű zenét.</span></div><div><span style="background-color: transparent;font-family: Verdana, sans-serif;font-size: 15px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: normal;text-decoration: none;vertical-align: baseline">Egy hosszú márvány pulton megnyerő külsejű pincérek mérték az italt, s készségesen töltöttek neki is egy pohárral. A karcsú nyakú talpas poharat szorongatva körbetekintett. Itt is szép táncot jártak, s milliónyi ékszer vonzotta a tekintetet. Ismét kapott sokat sejtető pillantásokat, de szíve mélyén tudta ez nem az igazi. Akárhányan, akárhányszor kérik föl táncra léphet ide-oda, pöröghet, foroghat, de tudta végül nem fog itt maradni, s akivel itt találkozott azt majd óvatosan maga mögött hagyja.</span></div><div><span style="background-color: transparent;font-family: Verdana, sans-serif;font-size: 15px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: normal;text-decoration: none;vertical-align: baseline">Harcok dúltak belsejében, de még mielőtt elkezdődhetne, tudta a kimenetelét.</span></div><div><span style="background-color: transparent;font-family: Verdana, sans-serif;font-size: 15px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: normal;text-decoration: none;vertical-align: baseline">Vissza sem nézett, s máris a kicsiny teremben találta magát az övéi között. </span></div><div><span style="background-color: transparent;font-family: Verdana, sans-serif;font-size: 15px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: normal;text-decoration: none;vertical-align: baseline">Itt mindenki úgy öltözött, mint ő, hasonlóak voltak az ékszereik, mégsem voltak unalmasak, vagy egyszínűek. Itt mindannyian ugyanazt a táncot járták. Azt a táncot, arra a zenére.</span></div><span style="font-family: Verdana, sans-serif"><span></span><br /></span><br /><div><span style="background-color: transparent;font-family: Verdana, sans-serif;font-size: 15px;font-style: normal;font-variant: normal;font-weight: normal;text-decoration: none;vertical-align: baseline">Ezúttal a boldog párokat látva arcáról nem hervadt le a mosoly, tudta ma este még ő is sorra kerül...</span></div>richhttps://attention.cafeblog.hu/files/2014/07/Candlelight-150x150.jpg150150