Pár nappal a budapesti Élet Menete után 150 fős magyar csoport utazott ki Lengyelországba, hogy ezúttal Auschwitzban járják 52 másik ország képviselete mellett, közel tízezren az Élet Menetét.
Buszokkal utaztunk ki, diákok, tanárok, túlélők és olyanok, akik fontosnak tartják ezt a megemlékezést – például nem-zsidó magyarok, akik felismerték, hogy a holokauszt nem csak a zsidók ügye, hanem mindenki másé, hiszen az elkövetők, az embermentők (nagy része), a passzív szemlélők nem voltak zsidók, de mégis közük volt hozzá.
Április 16-án öltöttük magunkra a kék egyenkabátot és táskát, és vonultunk Auschwitz I.-ből Birkenauba, a megemlékezés helyszínére.
Sor került egy megemlékezésre a magyar barakk előtt is, ahol felszólalt többek között Verő Tamás rabbi, verset mondott Kőszegi Anna diák és Forgács János túlélő is megosztotta emlékeit. Követ helyeztünk a barakk ablakába, majd elénekeltük a budapesti meneten is hallott “Soha többé Soá” című dalt.
Birkenauban az egykori krematórium romjai mellett letelepedve emlékeztünk és szemléltük egy számunkra felfoghatatlan hely maradványait.
(Üzenetem az áldozatoknak és a világnak)
Köszönöm, és nagyon örülünk, hogy te is ott voltál velünk.
Szia! Régóta olvasom a blogod. Nem szoktam azzal foglalkozni ki van a cím mögött. Most jöttem rá, hogy ki vagy. Birkenauban csak egy valaki fényképezhette a lányokat ebből a szögből aki mellett ott ültem. – gondoltam akkor megnézem. Talált nyert! Nagyon örülök neked!, Nagyon jól írsz. Köszönöm