A new begining (1.rész)

Egy új kezdet

 

A férfi mereven bámult az őszbe, a kávézóban üldögélve. Az idő nyirkos volt, az eső szivárgott, s a fák úgy hullajtották megsárgult leveleiket, mintha csak megszokásból tennék. A férfi valahol messze járt. Mélyen belemerült gondolataiba, mert csak másodjára hallotta meg a pincért, aki kávéval kínálta. Nem kért.

A szomszédos asztalhoz egy fiatal hölgy ült le, s egy teát rendelt. Nem lehetett több huszonhárom évesnél. Mikor meglátta a szemben ülő férfit hirtelen furcsa érzése támadt, mintha ismerné. Régi emlékei között keresgélt, de semmit sem talált. Ennek ellenére rokonszenvesnek találta őt.

Amikor a férfi észrevette, hogy a közelben ülő hölgy le sem veszi róla a szemét, zavarba jött, felpattant a székről, és kiviharzott a kávézóból. Még az esernyőjét is bent felejtette, a pincér vitte utána az utcára. Amíg a taxira várt hirtelen mellé lépett a hölgy.

Csak most nézte meg a fiatal hölgyet, aki ott állt mellette. Arcának lágy vonásai a megszólalásig hasonlítottak valakire. Ettől rossz érzése támadt, biztos csak a sors fintora. Szerencsére feltűnt egy taxi az utcán, leintette, majd elment vele.

A hölgy még sokáig állt ott az utcán a taxi után bámulva, s eldöntötte, hogy ezt a dolgot nem hagyja annyiban, ki fogja deríteni, hogy ki lehet a titokzatos és mégis is erős idegen. Olyan sokáig állt ott, hogy hozzálépett egy jól öltözött férfi hosszú kabátban és kalapban.

Felriadt gondolataiból, mint akit álmából ébresztenek.

Kezet fogtak, majd András leintett egy taxit és besegítette Esztert.

 

*

Ha kedd, akkor balett. A férfi, István minden kedden megnézte a színházban a balett előadást. Kedvelte őket, közel állt a szívéhez, felesége is balerina volt. Most is oda tartott, lassan, ráérősen sétált az utcán. Szokása volt, hogy sétál,amikor csak az időjárás engedi. A múltheti nyirkos időjárás mostanra kissé megenyhült, az eső sem szitált, csak néha kerekedett fel a szél, hogy elsöpörje a fák alatt felgyülemlő leveleket. A fakó szürke égen nem lehetett látni a napot, s madarak híján teljesen üres volt.

Mikor odaért a színházba, a jegyeladónő szívélyesen üdvözölte, a visszatérő látogatót. István vett egy jegyet a megszokott páholyába, s el is foglalta a helyét.

Az előadás bámulatos volt, a balerinák eggyé váltak a zenével, úgy mozogtak, s gyönyörűen táncoltak. István mindig is nagyon élvezte a balettot, most viszont valami mégis hiányzott. Az előbb még élvezetes előadás hirtelen üressé vált. Pontosan tudta, hogy mi hiányzik, de nem akart erre gondolni, mert ilyenkor mindig elszorult a szíve. A múlt heti kávézói eseményre gondolt, s arra a fiatal hölgyre, aki végig őt fürkészte.

Az előadás után a ruhatár felé menet egyszer csak földbe gyökerezett a lába. Az ifjú hölgy, Eszter ott állt vele szemben és mihelyt észrevette őt feléje közeledett. Most már nem lehet kikerülni a beszélgetést.

– Jó estét!

Akárcsak Sára, István felesége. Senkit nem ismert, aki nála jobban táncolt. Eszter régi emlékeket hozott fel benne. Elvesztett feleségére gondolt, s ez annyira lesújtotta, hogy nem tudott megszólalni. Gépiesen elkérte a ruhatárból a kabátját és elment. Hazafelé most nem sétált, sietősen ment, szinte futott, míg haza nem ért.

Eszter nem tudta mire vélje ezt a furcsa reakciót. Elhatározta, hogy holnap reggel ismét elmegy a kávézóba hátha találkozik Istvánnal.

 

Második rész: https://attention.cafeblog.hu/2015/04/09/a-new-begining-2-resz/