Egy sorozatgyilkos tartja rettegésben a San Francisco-i települést, aki fiatal nőkre vadászik és mindig a hegyen csap le gyanútlanul kiránduló áldozatára. Rachel 13 éves, amikor feltűnik a gyilkos és szomorúan veszi tudomásul, hogy a hegy, ahova húgával Pattyvel előszeretettel mentek játszani, immár tiltott terület. Ők ketten nem csak testvérek, de legjobb barátnők is, s mivel a pénzhiány távol tartja a televíziót, magukra vannak utalva, hogy szabadidejükben elfoglalják magukat. Kidobott lemezeket hallgatnak, szomszédok után nyomoznak, Rachel szárnyaló fantáziájának történetein szórakoznak, s esetenként a szomszédok nappalijának ablaka előtt nézik a tévét, közben saját párbeszédeket kitalálva az aktuális műsorra. A gyilkosságok mindennél jobban foglalkoztatják Rachelt, hiszen apjuk, Antony nyomoz a férfi után, s az eset nagy médiafigyelmet kap. A lányok, akik rajonganak apjukért – a válás és az ügy nehézsége miatt – legtöbbször csak a televízióban látják őt (a szomszéd ház ablaka előtt). Rachel meg van arról győződve, hogy segítenie kell az apjának az ügy megoldásában, ezért megérzéseire és képzeteire hagyatkozva – melyek valóságában szentül hisz – lépéseket tesz a gyilkos kilétének meghatározására.
Egy bűnügyi történet általában érdekes történet és végig foglalkoztatnak az ügy részletei, s a gyilkos személye, indítékai és háttere. Ebből a szempontból remekül megírt történet, Rachel “látomásai” viszont már kevésbé tisztázottak, hogy miért vannak, honnan jönnek, valódiak, vagy csak fejlett képzelőerejének termékei-e. Szórakoztató a két testvér elfoglaltságaiba, s kapcsolatába bepillantani, hogy milyen jól feltalálták magukat és mennyire ragaszkodtak egymáshoz. Az események azonban nem csak kellemes perceket okoznak – még jó, hisz gyilkosságról van szó – a főszereplők életét figyelemmel kísérve. A regény korántsem egy gyilkosságról szól, hanem egy életútról, melyre a gyermekkori élmények nagy hatással vannak.
