Az étkezési mák és én

A blogot megnézve sejthető, hogy több időt töltöttem eddig olvasással, mint a konyhában tevékenykedve, de amikor a dolgok megváltoztak, rám hárult a kis család étkeztetése. Ajjaj. Mivel nem a kedvenc időtöltésem az ínycsiklandozó betevők elkészítése, időről időre félresikerülnek a dolgok. A feledékenységről nem is beszélve…

Történt egyszer, hogy az én drágám ragulevest – amiben már egészen jó vagyok, mert azt nagyon szereti – és mákostésztát kért ebédre. Úton a piacra ismételgettem magamban a hozzávalókat: hús, répa, el ne felejtsem vissza vinni a könyveket a könyvtárba, zeller, borsó, el kell mennem a NAV-ba, tészta van otthon, pipa.
Meg is vettem szépen a dolgokat a piacon, kivéve a mákot! És a tejet, amire még reggel kért meg, amikor kinyitotta a hűtőt és látta, hogy fogyóban van. De ezzel még nem volt vége! Megbeszéltük, hogy indítok egy mosást, csak oda már nem jutottam el, hogy betegyem a szárítógépbe, mert elfelejtettem, így a vizes ruhák álltak egy napot a mosógépben :S Na ez már sok volt.
Aznap este egy kis beszélgetés a konyháról és a tennivalókról. Egy kis elmélkedés a feledékenység okairól.
Végül kiderült, hogy mákostésztát mégsem szeretne aznap enni, úgyhogy fellélegezhettem.
Másnap már egy listával a mobilomban indultam útnak, hogy tényleg semit ne felejtsek el. Spar.
– Banán elég fekete, az nem kell… Hú zsömle! Az nincs is felírva, de kell – belekerül a kosaramba, majd továbbtáncolok a sorok között. – Mák, mák – nem találom sehol. Aztán végül egy kosárban ki van téve – 500 forint, te jó ég! Na mindegy – ez is landol a kosárban és elégedetten sétálok az én kis étkezési mákommal a pénztárhoz.
Siker. Végre megvettem, ami kell otthonra. Kényelmesen elhelyezkedem ágyamban és olvasgatok a délután további részében, s abban a pillanatban beugrik, hogy tejet már megint nem vettem. Remek.
Ez talán most nem veri ki a biztosítékot, de mikor már javában fő a tészta az edényben, az én egyetlenem meglátja, hogy étkezési mákot vettem.
Futok is a géphez, hogy mentsem, ami menthető, gyorsan beütöm a google-ba: “Hogyan daráljak mákot daráló nélkül?”.
Kattintgatok, de se kávédarálóm, se mozsárom nincs. Jó következő ötlet (gyakorikerdesek.hu) – “egy idős nénitől azt tanultam, hogy ki kell szórni a mákot az asztalra és befőttes üveget kell rajta erősen görgetni…”. Győzelem! Van asztalunk és van befőttes üvegünk. Drágám elkezdi görgetni az üveget, de csak nem történik semmi. Izzadtságcseppek csurognak a homlokomon, mi van, ha ez sem jön be.
Végül fogja a kabátját és indul a boltba immár másodjára – az alatt az idő alatt amíg hazaért a munkából – mert először kiment megvenni az elfelejtett tejet, ezúttal pedig valami ehető mákot.
De viszont a ruhák már tisztán és szárazon állnak a szekrényben.
Azon a héten Egyetlenemnek nagy nagy türelmet kellett gyakorolnia.