“Mert azok, akik nem hajlandóak szeretni, nem veszíthetnek semmit”

Camilla Lackberg legújabb regénye, az Eltitkolt életek felkavaró és szívbemarkoló. A Jéghercegnőben megismert szereplők története folytatódik, s a legújabb gyilkosság, magát Ericát is szorosan érinti. Két kamaszfiú betörik egy öregember házába, aki arról volt híres, hogy megszállottan érdeklik a náci Németországgal kapcsolatos dolgok. A két fiú merészségből, s abban a reményben ólálkodik be, hogy valami klassz dolgot találnak, de amikor bemásznak az ablakon, az öregember, Erik hullájával kell szembesülniük.
Erik halála azért különös Erica számára, mert pár hónapja maga vitt el neki egy náci érmét, amit a padláson talált az anyja holmiai között. Először nem tulajdonít neki sok figyelmet, de kiderül, hogy Erik jó barátja volt Erica anyjának Elsy-nek.
Erica egy hatvan évvel azelőtti baráti kör titkai után kutat, de minduntalan falba ütközik, mert aki közülük él, az beteg, vagy nem beszél, aki pedig nem él, már nem mond semmit – kivéve a naplók, amiket hátrahagyott.
Talán kicsit sok szálon fut a történet ezért az elején nagyon kell koncentrálni, hogy megjegyezzük ki-kicsoda, de ez a sok szál teszi még izgalmasabbá a történetet. A nyomozásban a rendőrség, Erica, s férje Patrick is részt vesz, s mindig amikor éppen megtudnánk, hogy mire jöttek rá, átugrik a történet a következő szereplőre… Idegtépő. De ezért izgalmas.
Erica megismeri anyjának tragikus sorsát,s ha nem is teljes egészében, de részben megérti miért nem tudott a szerető anya szerepébe bújni.