Janát este hazafelé menet megtámadták. Vajon meg lehet őt rémíteni, vagy folytatja a nyomozást?
Első rész: https://attention.cafeblog.hu/2014/12/16/miert-eppen-mako-1-resz/
Második rész: https://attention.cafeblog.hu/2014/12/17/miert-eppen-mako-2-resz/
Jana egész testében remegett, alig bírta összeszedni elejtett cuccait és felállni. A hazafele vezető út mérföldeknek tűnt, minden sarkon egy újabb támadót látott.
Lakása egy kisebb panelház első emeletén volt. Mikor megérkezett a mozgás érzékelő lámpa felgyúlt, így hamar bejutott, nem kellett a kulcslyukat keresgélnie. Magára zárta az ajtót, kilépett barna cipőjéből, majd a nappaliba lépve leroskadt a kanapéra. Még sokáig ült ott, várta, hogy újra lenyugodjon. Aznap este szörnyű rémálmok gyötörték, egész idő alatt menekült.
Reggel fáradtan ébredt ezért még jó ideig az ágyban pihent, amikor eszébe jutott, hogy nem is nézte meg milyen üzenetet kapott este. Felemelte takaróját és kimászott az ágyból, de rögtön megcsapta a hideg, így amint kivette táskájából a telefont gyorsan vissza is helyezkedett a jó meleg paplan alá.
Alex írt. Azt üzente, hogy találkozni szeretne vele, elvinné egy kiváló étterembe, amit nemrég fedezett föl.
Még mindig a tegnap esti megrázkódtatás hatása alatt volt, ezért nem tudta, hogy elfogadja-e a meghívást. Úgy érezte inkább egyedül szeretne lenni, de végül meggondolta magát, ha egyedül van, ki tudja, talán még itt is megtalálják. Visszaírta, hogy szívesen találkozik vele és már alig várja. Eltette a telefont, s visszafeküdt még egy kis ideig, mielőtt elment volna reggelizni.
Egy gyors reggelit ütött össze, két tükörtojást sütött meg agyonhasznált serpenyőjében és két szelet kenyér került a pirítóba.
A hétvégét pihenéssel töltötte, miután felöltözött és rendbe szedte magát, kiült a teraszra egy újsággal, hogy friss levegőt szívjon, amíg a híreket böngészi.
Felháborodott szülők tüntetnek a tankönyvek ellen… Belső vizsgálat indult a Szépművészeti Múzeumban, a mulasztókat keresik… Újabb törvényjavaslatot nyújtottak be a családon belüli erőszakkal kapcsolatban… – olvasta a címeket. Végül a sport rovathoz lapozott, ahol a mindennapos testnevelés tapasztalatairól értekeztek.
Hűtője tetején volt egy dekupázsolt, eredetileg hagymák tárolására alkalmas csupor, amiben a kosztpénzt tartotta, kivett belőle pár ezrest, majd lement a szemközti piacra. Sorra látogatta kedvenc standjait, ahol zöldségeket és gyümölcsöket vásárolt. Mindig is szerette a piacokat, a termelők áruiban sokkal jobban megbízott, mint a nagy üzletláncok portékáiban. Itt sokkal személyesebb volt a kapcsolat az eladó és a vevő között, gyakran recepteket cseréltek egymással, vagy éppen a helyi eseményeket tárgyalták meg.
*
Hétfő reggel, amint beért a kávézóba, elmesélte Beának a péntek este történteket. Egész hétvégén azon járt az esze, nem tudta eldönteni mit is tegyen. Szóljon a rendőröknek? De hát nem is látta ki volt az, és aligha tudná elmondani, mitől is jelenthetne ő veszélyt. Nem hitte, hogy használható információt nyújthatna a hatóságoknak. Bea ámulattal hallgatta a történteket, de meg volt győződve arról, hogy Janának el kell mennie a rendőrségre. Őket biztos minden kis részlet, amire emlékszik érdekelné, talán ők tudnak kezdeni valamit a történtekkel.
– Ma már biztosan nem tudok elmenni, tudod ma is én zárok – pillantott aggodalmasan Jana a szemközti falon lógó órára, közben azt számolgatva, hány óra múlva is fog végezni. – De holnap mindenképpen bemegyek a kapitányságra. Így jó lesz?
– Jó lesz – helyeselt Bea. – Csak semmi trükk, ez nagyon komoly dolog.
– Értem, értem – sóhajtott Jana és kivitte a gőzölgő kávéval megrakott tálcát egy baráti társaság asztalához.
Amikor az üres tálcával a kezében visszament a pulthoz, Bea épp a pénztárgéppel bíbelődött, a papírt kellett kicserélni benne.
– Segítsek? – kérdezte Jana.
– Á hagyd, nekem is meg kell egyszer tanulnom – legyintett Bea. – És mi a helyzet a hercegeddel?
– Nem a hercegem! – tiltakozott. – Még csak egyszer találkoztunk, de az elég jó volt.
– Elég jó? – a “jó” végét megnyújtotta, hangot adva elképedésének. – Mi az, hogy elég jó? Fogtok még találkozni? Mesélj el mindent!
– Jó, jó. Nagyon jól éreztem magam és igen, fogunk még találkozni. Meghívott vacsorázni egy étterembe.
– Helyes, nagyon helyes. Ti ketten – sóhajtott egyet elégedetten – szép párt alkotnátok.
Mikor vége lett a forgalmas óráknak, Jana a pulthoz vitte laptopját és rákeresett a kerület honlapjára. A fejlécen a következő füleket találta: “Egészségügy”, “Lakhatás”, “Oktatás”, “Közterület”, “Kultúra”, “Önkormányzati Hivatal”, “Média”. A “Közterület”-re , kattintott, ahol további alcímek jelentek meg. A “Közterület használat” érdekesnek tűnt számára, de csak a járdák, utak, parkok védelméről, használatáról talált hosszadalmas írásokat. Visszatért a főoldalra, s most a “Kultúrával” próbálkozott. Az alcímek és további linkek útvesztőjében végül megtalálta Makó Simon nevét és a projektet. Az összefoglaló leginkább Kovács Péter pályájáról szólt és csak emellett volt megemlítve Makó Simon. Lejjebb görgette az oldalt, ahol fel voltak sorolva a támogatók. Jana megörült ennek, de ahogy nézte az emblémákat, megdermedt egy pillanatra. A nyugdíjas túrázók mellett volt a Helyi Téma, a lap, akinek írja a cikket. Úgy látszik Róbert ezt elfelejtette megemlíteni. Rögtön tárcsázta is a számot, de egy titkárnő vette fel, aki sajnálattal közölte, hogy az igazgató úr nincs bent az irodában és aznap nem is várható. Csalódottan tette le a telefont, de felírta jegyzetfüzetébe az új információt és eldöntötte, hogy másnap utánajár ennek.
Aznap szintén későn végzett. Nem örült neki, hogy ismét ilyen sötétben kell hazamennie, de ezúttal sokkal jobban figyelte merre megy, és minduntalan a háta mögé pillantott, hogy elkerülje a meglepetéseket. A mozgásérzékelős lámpa jelre fölgyúlt, megvilágítva a folyosót. Tele volt a keze szatyrokkal, ezért nehezen találta meg kulcsát, de amikor ráakadt és tekintete az ajtóra siklott észrevette, hogy hajszálnyira nyitva van. A küszöbre ejtette megrakott szatyrait.
*
Hosszú, fárasztó utat tett meg, mire megérkezett arra a kicsi településre, ahol menedéket remélt. El akart szakadni a nagyváros forgatagától, a temérdek információtól, el akart menekülni a bűnöző elől, talán egy kis nyugalomra is vágyott. Hogy holléte titokban maradjon, semmiféle kapcsolata nem lesz a külvilággal, ismerőseivel, nem fog telefonálni, nem kockáztathatta, hogy megtalálják, és ezúttal be is fejezzék, amit akkor este elkezdtek. Sajnálta, hogy egy szó nélkül eltűnt és el sem magyarázta Alexnek, hogy miért nem ment el a találkozóra, de ezt tartotta a legbiztonságosabbnak, ha minél kevesebben tudnak arról, hogy vidéken tölti az elkövetkezendő pár hónapot. Még Beának sem mondta el pontosan hova is megy, egyedül a nagyszülei tudnak róla, hiszen az ő vidéki házukban fog megszállni. Indulás előtt még elküldte a cikket az irodának, de nem volt megelégedve vele.
Nem vitt magával nagy csomagot, egy fekete sporttáskába pakolta bele a legszükségesebb holmikat. Ilyenkor ősszel amikor még nincs nagy lehűlés, amikor még csak búcsúztatják a perzselő, de ugyanakkor kellemes meleg nyarat, a hegyekben már sokkal hidegebb az idő, így annyi vastag pulcsit gyömöszölt a táskába, amennyit csak tudott. Főleg, ha hosszúra nyúlik az ott-tartózkodása, akkor még nagyobb szüksége lesz rá.
A távolsági buszon zötykölődve időnként el-elbóbiskolt, s mikor fölébredt már kezdett világosodni. A reggeli köd, mely szürke köntösbe burkolta a tájat, kezdett eloszlani, s a nap első sugarai megvilágították az apró harmatcseppeket, melyek gyémántként csillogtak a zöld füvön.
Jana ásított egy nagyot, fejét a hideg ablaknak támasztotta, s a siető tájat szemlélte.
A busz a településbe vezető úton állt meg egy fehérre meszelt kőbódé mellett. A kis építményben egy fehér pad volt a várakozók részére, s egy hirdetőtábla, mely a helyi programokra hívta föl a figyelmet. Visszafelé kellett sétálnia, de amikor meglátta a hatalmas rózsaszín házat, nem csalódott. Valahogy mindig is ilyennek képzelte el. A súlyos táskát, mely eddig a vállán nehezedett, letette a földre, miközben a kulcsot kereste a telepakolt kézitáskájában. Zsebkendő, pénztárca, iratok, neszesszer… Minden volt ott, csak a kulcsot nem találta. Korán volt még, de amíg a kulcsaival bajlódott, többen is eltekertek mellette biciklivel. Az emberek itt hamar kezdik a napot – gondolta. Mikor végre megtalálta a kulcsot, mely eddig ügyesen meghúzódott egy kis könyvecske lapjai között, diadalmasan emelte föl, majd beillesztette a zárba.
Az előkert egy növényágyás volt, szebbnél szebb virágok pompáztak katonás sorrendben egymás mellett. Az autófeljárón most nem állt jármű, de látszott a kerekek által hagyott mélyedés, mely a füvet két vonalban megritkította. A telek hosszan terült el a ház mögött, s egy kisebb házikó is állt még rajta, de Jana úgy döntött, előbb berendezkedik, s majd azután deríti fel a terepet és a kis közösséget.
Halvány barackszínű csempékkel kirakott teraszról nyílt a bejárat a háromszintes épületbe. A külső vasajtót egy szebb, zöldes faajtó követte, amin miután belépett, egy folyosóra érkezett. Ezen a szinten volt a kis konyha, mely egy még kisebb spejzot rejtett, egy fürdőszoba és egy nappali. Fentebb az emeleten három hálószoba volt egy fürdőszobával. A berendezés a legszükségesebb bútorokból állt, egyszemélyes ágyak, szekrények régi könyvekkel, egy-két szék, és egy íróasztal.
Jana az utcára néző felső emeleti szobát foglalta el, s miután fölcipelte a csomagját, a karosszékben foglalt helyet. Tekintetét körülhordozta a szobán, a hatalmas ablakon beáradt a napfény, amitől az embernek máris jobb kedve támad. A szekrényen ötven-hatvan éves könyvek sorakoztak, klasszikus művek, szakkönyvek és ismeretterjesztő irodalom. Az ágy mellett egy hosszúkás piros és halvány mintázatú szőnyeg fedte be a padlót, s a falon néhány kép lógott.
Most, hogy megérkezett, el kell döntenie, hogy mit fog kezdeni magával az alatt az idő alatt, amíg távol van, vajon meddig kell itt lennie, s mit fog tenni? Eldöntötte, hogy jó benyomást szeretne kelteni az itteniekben, ezért be fog nekik mutatkozni és megismerkedik velük. Nem lenne jó, ha csak találgatniuk kellene arról, hogy ki is ez az idegen nő. Talán valami munkát is talál majd magának.
A nap további részét azzal töltötte, hogy berendezkedett, bepakolta a szekrénybe a ruháit, majd körbejárta az egész házat. Még a pincét is megnézte, ahol temérdek szerszámot és építési eszközt talált, a holminak a feléről azt sem tudta, hogy micsoda és mire is használják. Délután bejárta a telket, mely teljes terjedelmében ki volt használva. Hosszú sorban nőttek a répák, saláták, s a kerítés mellett szőlő termett. Hátrébb egy kisebb méretű tó terült el, melyben halak úszkáltak. A telek határán növénnyel benőtt árok húzódott.
A kis házikó egy garázs volt, bár szemmel láthatólag raktárnak használták, talicskát, locsolócsövet és fűnyírót talált bent.
Nem hozott magával elegendő élelmet, ezért elhatározta, hogy megkeresi a helyi boltot. Nagyméretű, barna szívecskés mintájú pulcsit vett föl egy fekete nadrággal és egy meleg csizmával. Bár a nap szépen sütött, szüksége volt a meleg öltözetre.
(Folyt.köv) https://attention.cafeblog.hu/2014/12/19/miert-eppen-mako-4-resz/
