Ma Charlotte Bronte Lowood-i árvája a téma, Jane Eyre. 
A történet szerint Jane-t, amikor árva lesz, nagybátyja magához veszi és szeretettel neveli, de amikor ő is meghal, nagynénje – aki gyűlöli őt – elküldi egy árvaházba, hátha nem tér onnan vissza. Megpróbáltatásokon kell keresztülmennie az intézetben, ahol legjobb, s egyben egyetlen barátnőjét elveszíti még kislánykorában. Innen kikerülve nevelőnőként helyezkedik el egy gazdag úrnál, Rochesternél, aki igen ritkán van odahaza. Megismerkedésük után úgy tűnik akadt valami, ami gyakrabban hazavonzza a férfit. Bizalmas kapcsolatba kerülnek, s Jane olyat érez, amiben még soha nem volt része. Szerelmüket házasságal készülik megpecsételni, de Rochesternek szörnyű titkát fedi fel egy idegen, így a frigy meghiúsul. Jane elmenekül onnan, maga sem tudja hova, de csalódottsága nem engedi maradni. Egy lelkész és két húga fogadják be a titokzatos idegent, aki minden nélkül érkezett koszosan, éhesen és betegen. Jól érzi magát Jane a kedves emberek között, még tanítónői állást is kap, de az emlékek minduntalan felkavarják, s végül elhatározza, hogy visszamegy Rochesterhez. 
Amit fontos észrevenni Jane életében és jellemében, hogy a szörnyű gyermekkori emlékek, a szeretet hiánya, a folytonos nélkülözés nem vette el az életkedvét, képes volt meglátni a szépet az életben, képes volt megszeretni másokat és önzetlenül adakozott, amikor módja nyílt rá.
Talán körülöttünk is vannak Jane Eyre-k, akik nehéz terheket cipelnek hátterük miatt és eddig nem tudtak kitörni belőle, de amint megkapják környezetüktől a törődést, kinyílnak, mint egy virág. Jane onnantól tudott kiteljesedni, amikor Rochester otthonába került, mert ott a házvezetőnő, Adele, Rochester, az emberek, akik körülvették, mind törődtek vele.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: