Kedvenc kosztümös filmjeim – 2. Rész

Mai nap szintén egy kevésbé ismert minisorozatot mutatok be, az 1800-as évek Angliájáról. 

A film George Eliot – másnéven Mary Anne Evans – regénye alapján készült, az írónő kénytelen volt álnéven kiadni könyveit. De nem csak a nevét – és nemét – kellett rejtegetnie, mert abban a korban egy olyan témában írt, mely cseppet sem volt népszerű, sőt hatalmas viták zajlottak néhány résszel kapcsolatban.

Daniel Deronda egy árva fiú, akit egy gazdag ember – akiről azt suttogják, hogy az apja, s a fiú törvénytelen gyermek – felkarolt, taníttatott és igazi angol urat nevelt belőle. Daniel egy kaszinóban meglátja Gwendolint, a nőt, aki mindenkit elkápráztat szépségével és éneklésével. Adottságaival a nő tökéletesen tisztában van és nem fél azokat kihasználni. Szemrebbenés nélkü utasítja vissza a nem jövedelmező kérőket, így mikor családja elveszíti minden vagyonát, hozzámegy egy gazdag férfihoz, akiről azt hiszi, hogy az orránál fogva vezetheti majd. A férj egy ideig hagyja magát, megvesz neki mindent, amit csak kér, de később előjön igazi énje, a férfi, aki uralkodik a nőn. Gwendolin önző természete gyermekkori elkényesztetéséből fakad, hisz anyja egyszer sem mondott ellent annak, hogy a lány minden jót megérdemel. Gwendolin annak a tudatában megy Grancourt-hoz, hogy a férfi évekkel ezelőtt elcsábított egy férjes asszonyt, aki otthagyta társát és gyereket szült szeretőjének. A nő felkeresi Gwendolint és arra kéri, hogy ne menjen Garncourthoz, mert az ő fiának kell örökölnie a vagyont, viszont Gwen végül mégis belemegy a házasságba. Daniel mindig is csodálta Gwendolint és valamiért szemet huny annak gyengeségein, és jellemének kiforratlanságán, talán még szerelmes is belé, de miután a hölgy elkelt, hátrébb húzódik. Időközben egy evezés alkalmával megment egy lányt, aki a folyóba készül magát folytani. Miss Lapidoth zsidó származású, akit apja elszakított anyjától és bátyjától, hogy megéljen a énekléséből . A lány sok év után visszatért Londonba, de anyját sehol nem találta, ezért annyira reménytelen lett, hogy inkább az öngyilkosságot választotta volna, ha Daniel nem menti meg. Daniel olyan jólelkű, hogy nem tudja megállni, hogy segítsen a bajbajutottakon, ezért a lány családja után kutat és meg is találja őket. Ekkor találkozik talán először zsidó emberekkel és a kultúrájukkal és egy érdekes, kissé megrögzött férfival, kinek életcélja a cionzimus (zsidók visszavándorlása az akkori Palesztinába, az ősi lakhelyükre).
Bár a könyv egyik fő témája a 19. századi zsidóság és a cionista mozgalom Angliában, – kiderül, hogy főszereplőnk, Daniel szintén zsidó, de anyja ennek a származásnak a terhét akarta levenni róla amikor elhagyta és egykori udvarlójára bízta- a film inkább Gwendolin jelleméről és hányattatásairól szól, a beteljesületlen szerelemről közte és Daniel között, a zsidósággal való kapcsolat pedig háttérbe kerül. Azért érdekes ez a film, mert vannak benne személyiségek, nehéz döntések, sorsok és rávilágít arra, hogy a cionizmus nem újkeletű dolog.