Az ellenfél leütötte azt, akinek mindenki drukkol. A számolás hallatszik – egy – Az ütés váratlan és rendkívül fájdalmas volt. Még sohasem kapott ekkorát. – kettő – Mit keresek én itt ? Lehet, hogy nem kellett volna ilyen erős ellenfelet választani ? – három – A padlón fekve fölpillant edzőjére, s szeméből kiolvassa az e pillanatban legfontosabb szavakat: kelj föl képes vagy rá! –négy – Biztos menni fog ? Elviselhetetlen a fájdalom. – öt – Még mindig az edző szemébe néz, aki kitartóan bátorítja: menni fog! – hat – Összeszedi minden akaraterejét, megfeszíti izmait, és elkezd föltápászkodni. Belekapaszkodik a gumikötélbe, és húzza föl magát. Az izmai égnek, de csak húzza, húzza magát. – hét – Már csak egy húzás, ne add föl! Karizmai engedelmeskednek az immár szilárdan eltökélt akaraterőnek, s az ökölvívó újra talpon. Még kicsit tántorog, de gyorsnak kell lennie, nehogy újra a padlón kössön ki, az ellenfél lábai előtt heverve. – Ha idáig eljutottam, nem hátrálok meg, győzni fogok. Nem azért edzettem idáig, hogy most veszítsek. Térdeit enyhén berogyasztja, ökleit fölemeli, mélyen az ellenfél szemébe néz, s már indul is, mint a megállíthatatlan vad, nekiront a másiknak, ütései csak úgy záporoznak. Az ellenfél hátrál, hátrál, már-már sarokba szorult, amikor megkapja végső, legpusztítóbb jobb horgot. Erről a horogról híres a mi bokszolónk. Aki egy perce még a földön küzdött a fájdalmaival, most akkora ütést mért az ellenfelére, hogy az rögtön bedobta a törölközőt.
Az ölébe hullott a győzelem? Ingyen kapta? Semmiképen sem! Meg kellett küzdenie érte. Mindenkinek meg kell harcolnia a maga harcát, de sokszor először legbelül kell eldönteni, hogy nem vagy hajlandó veszíteni. Legtöbbször a képesség megvan rá, csak az akarat nem elég erős.
Köszönöm
Ez az egyik kedvenc novellám Tőled, mert rövid, de velős, és szuper az üzenete.